Győrfi megelégelte a szokványos megnyitókat, és igaza lett
BENEDEK LEILA írása
Győrfi András festőművész ötven éves lett. Ötven éves korára író is lett, és pont megelégelte a kurátorok magasztaló szavaival bezengett kiállításmegnyitókat/kötetbemutatókat.
Győrfi András méltó módon ünnepelte meg ötvenedik születésnapját. Egyszerre tartott kiállításmegnyitót és könyvbemutatót az Örkény Könyvesboltban és a könyvesbolt emeletén helyet foglaló Cultiris Galériában.
Szép számmal jöttek is a vendégek, hogy fellapozhassák Győrfi András első, egyperces írásainak gyűjteményét, mely könyv a Miénk itt a tér! címet kapta. A kötet 64 darab írást és megannyi különleges illusztrációt tartalmaz.
A festő lelkesen köszöntötte a megjelenteket, amelyben elmesélte, elege van már a dagályos, elméletieskedő megnyitókból, melyeken a festő áll, a kurátor magasztalja, a közönség meg látványosan unatkozik, még ha érti is a szakszavakkal megtűzdelt, körmondatos méltatást. A festő úgy gondolta, meghívja leghíresebb barátját, Kautzky Armandot, és megkéri a színészt, olvasson fel néhány írást a kötetből. Kautzky Armand eleget is tett a régi barát kérésének, és mindannyiunk számára végtelen emlékfolyamot felidéző hangján olvasott fel a festő első könyvéből. A megnyitó a három egyperces megszólaltatásával véget is ért, felmeneteltünk a galériába.
Győrfi András festményeihez remek előszót írt Szerényi Gábor. Részletekben idézem:
„(…) Nézem Győrfi András festett világát, és elhiszem, hogy meg lehet szökni. A búsképű lovag, Don Quijote de la Mancha vidám alteregója ő. Megtalált – vagy pontosabban, soha nem is vesztett el – egy olyan világot, aminek regényes, lüktetően színes tájain ott poroszkálhatunk egy sokkal élhetőbb életben, mint ami amúgy tukmálódik ránk borongósan, vészjóslóan, hidegen.
Nem csalás, nem ámítás, nem szépítés. A szívem azt súgja, ez az igazi valóság, amit Győrfi András megidéz, bravúrosan könnyed és precíz ecsetvonásaival. Ha lett volna gyerekkoromban ilyen mesekönyvem, akkor beköltözöm, oda rejtőzöm a mostoha, komisz, cudar valóság elől, ami bitorolja ennek az izgalmas, nyugtalanítóan szép álomnak a szcénáit.“
Győrfi András képei olyan álmokat rögzítenek, melyek valahogy nem egyéni álmok. Mindannyiunk közös emlékezete sejlik fel itt-ott, a mitológiából, költészetből, vallástörténetből.
Van is egy képe, amelynek címe: Az emlékezés temploma. Pontosan ez jut eszembe nekem is erről az alig egy tucatnyi festményről, amit a könyvesbolt emeletén látok. Van itt Szent Sebestyén, akit hite miatt halálra nyilaztak, majd a legenda szerint egy római özvegy, Iréne házába fogadta őt, és addig ápolta, míg föl nem épült. Amikor Sebestyén ismét megjelent a nyilvánosság előtt, úgy fogadták, mint aki holtából támadt föl.
De a másik falon megpillantok egy Bolondok hajója című festményt, amely Sebastian Brant nagyszabású művére A Bolondok Hajója című allegorikus költeményére utal vissza.
Győrfi András emlékezik és felejt (a másik kedvenc képem A felejtés temploma), egyszerre alkot meg egy illuzórikus világot és idéz meg alakokat, történeteket, melyeket igaznak hiszünk.
Győrfi Andrásnak születésnapja van. Jó gyerekként elhozta a szívének oly kedves festményeit, hogy nézői örüljenek. Nincs nehéz dolga. Ő már megtette, amit tennie kellett, megnyitotta szellemének, művészetének kincstárát. Mi, akik ünnepeljük, már csak annyit kell, hogy tegyünk, megengedjük magunknak, hogy belefeledkezzünk ebbe az álom és ébrenlét mezsgyéjéről hírt adó pittoreszk világba – írja Szerényi Gábor.
A tárlat 2015. január 17-ig látogatható, belefeledkezhető az Örkény István Könyvesbolt emeletén, a Cultiris Galériában.