Kolozsvár! Nekünk magyaroknak, székelyeknek egy különleges hely, mind történelmével, mind kultúrájával, nem is beszélve az utóbbi években betöltött szerepével. Ebben a kis magyar szigetben (valljuk meg, egyre csökkenő kis szigetben) lesz kiállításom, mégpedig a Reményik Sándor Galériában. A román tengerben ez a hely egy kis magyar sziget, ha már ezt a hasonlatot említettem. Koncz András keramikus ismerősöm ajánlott be, bízom benne, hogy megelégedésükre szolgál az anyag és sok ottani magyar látogatja meg a galériát. 3 napig leszünk Kolozsban, sosem voltam egyhuzamban ennyit ebben a városban, így legalább mindenhova eljutunk, amit gyerekkoromban már láttam és érdemes újra felfedezni.
Szombaton, estefelé begurultunk Kolozsvárba a képekkel teli autóval. Ólmos köd és sötétség fogadott. A szitáló esőben ezer rendőr várakozott. Aztán megláttuk mire. Fekete ruhás, zászlókat lengető emberfolyamot próbáltak terelgetni az úton. Na jaj nekünk, ha meglátják, hogy magyar autóval vagyunk. Félelmetes, rigmusokat skandáló, hujjogató tömeg közé keveredtünk. Semmi nem történt. A népek csak meccsre mentek. Mi meg a galériába. Ki ki intézte a dolgát. Békében…
A kiállítás jól sikerült, sokan eljöttek, a helyszín nagyon szép volt. Bízom benne, hogy lesz folytatása, hisz egy helyi galériással kezdtem tárgyalni a jövőről.